Pirítós, a retro reggeli
2012 november 5. | Szerző: Seafalcon |
Gyermekkorom kedvenc reggelije, vacsorája!
Amikor édesanyám beletette a kenyérszeleteket a forró zsírba, és megcsapta az orromat a jellegzetes, sülő kenyér illata azonnal a konyhában teremtem, és alig vártam, hogy elkészüljön az első. Kikaptam, vastagon bedörzsöltem fokhagymával megsóztam, és nagyot haraptam belé.
Reccsent a fogam alatt, a számban szétáradt a semmivel össze nem hasonlítható íz, a fokhagyma picikét csípett, mennyei volt!
Lakomáztam! És hozzá persze tea dukált. Finom kínai vagy orosz tea, jó cukros, igazi citrompótlóval ízesített. Ne tessék nevetni az “igazi” jelzőn. Amikor nem volt pénz citrompótlóra, akkor ecettel savanyítottuk. Ma ihatok bármilyen finom teaát, raffinált keveréket, nem tudom meginni cukor nélkül. Mert nekem a tea édes. Igaz, ma már nem három teáskanállal teszek a bögrébe, de édesnak kell lennie. Ez a mai reggeli annyiban különbözik, hogy finom, Earl Grey teát ittam hozzá.
Így dőzsöltünk akkoriban! Mikor is? Az ötvenes évek végén, és a hatvanas években.
Ma újra gyerek voltam. És azt hiszem, egyre többször visszatér az asztalra…
Te mikor ettél utoljára?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: