VI. Nagymarosi Csípős Fesztivál

2018 augusztus 28. | Szerző: |

Nagyon vártuk!
Aki tudott eljött! Aki nem, az bánhatja, mert egy remek rendezvény volt!
Nagyon sokan árultuk a csilis termékeket, szószokat, paprikákat, csilivel készült finomságokat.
Én igyekeztem a tavalyi helyemre menni, sikerült is helyet kapnom, hiszen hatra érkeztem. Kipakoltam, kicsit körbejártam, nézelődtem, mert amikor nincs még vásárló, megtehettem.

Számomra, sajnos a programok csak “elvi jelentőségűek” voltak, mert semmit nem láttam belőle, így nem tudok beszámolni. Hja, ha az ember egyedül megy, akkor nincs kóricálás, mászkálás!
De a végére beszúrom az eseményről készült videót, azon legalább elmeséli Nagy Gábor!
Élményem azért volt!
A vásárlók között megláttam egy ifjú hölgyet. Istenem, de ismerős! Honnan ismerem??? Törtem a fejem, nem jöttem rá. Tipikusan az a szituáció volt, amikor tudod, hogy van egy helyzet, amikor biztosan tudnád kicsoda az illető, de most más helyzetben látod… A bolti pénztárost az ember a bolt egyenruhájában ismeri, még ha köszönő viszonyban is vannak, és az utcán nem tudja hova tenni. Aztán úgy döntöttem, hogy a fiam baráti körébe tartozik, talán az esküvőjéről ismerem… Amikor harmadszor elsétált a sátram előtt és nem jöttem rá, odamentem hozzá.
– Ne haragudjon, mondja már meg, hogy honnan ismerem? – kérdeztem.
A leányzó elmosolyodott:
– Ha látta a Séfek séfét…
– Barbi! – kaptam gondolatban a fejemhez! Hát persze. Ha a fekete sávos séfkabátban jött volna Nagymarosra Pálfi Barbara, nem kellett volna törnöm az agyamat, hiszen láttam a Séfek séfét, és kétszer megnéztem az ismétlést is (az eddig itthon ment legjobb főzős műsor volt).
Majdnem sötétedésig maradtam. Jó volt, remélem jövőre is el tudok jönni!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Jin és Jang, avagy a boldogság regénye

Valamikor 2000. táján volt egy internetes könyvkiadó, amelyik a Vikk.net névre hallgatott. Ők jelentették meg ezt a kisregényt e-könyv formában, majd megszűnt a kiadó, és a jogok visszaszálltak rám.

Az ötlet úgy született, hogy a kiadó levelezőlistáján parázs vita alakult ki arról, hogy lehet-e érdekesen írni a boldogságról. Semmi másról, csak és kizárólag a boldogságról. Elhangzottak érvek pro és kontra. Sokan mondták, hogy nem lehet, mások viszont erősködtek, hogy lehet

Ez a kisregény volt az én válaszom:

Jin és Jang, avagy a boldogság regénye

A Cafeblogon levő másik blogom:

Tengerészkapitányként mentem nyugdíjba, s megosztom emlékeim, naplóim az olvasókkal, és idecsábítok más, szintén grafomán tengerészeket, és bemutatom az írásaikat.

Hajóablak a nagyvilágra

Nézettség

  • Blog nézettsége: 47858

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

<!-- //----------------------------------- s_ref=escape(document.referrer); s_aloldal="32"; s_rnd=Math.floor(Math.random()*1000000); //----------------------------------- s_sw=screen.width; s_sh=screen.height; if (navigator.appName!='Netscape') s_color=screen.colorDepth; else s_color=screen.pixelDepth; document.write(''); document.write(''); //-->
var sc_project=8798854; var sc_invisible=1; var sc_security="9c271b36"; var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ? "https://secure." : "http://www."); document.write("");
látogató számláló

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!