Mángoldos rizottó majdnem Gordon Ramsay módra tálalva
2015 november 12. | Szerző: Seafalcon |
Fogós ravasz feladat! A Konyhafőnök zsűrijének tán még Gordon Ramsay se tudna igazán jót főzni, erre én meg itten nagy merészen belevágok! De akinek nincsen önbizalma az mirelit raviolit szervírozzon az extravagáns világhírű zsűrinek és azonnal röpül a HK-ból.
Ez a második rizottóm, az első is finom lett (nekem), hát a másodikra felettébb kíváncsi voltam!
Eredetileg gombásnak indult, de a gomba (vegyes erdei gombakonzervet láttam a polcon nemrégen) fogta magát és átvonult egy másik dimenzióba, és az átjáró olyan szűk volt, hogy beszorult a kézfejem. Ez az oka, hogy nem lett gombás rizottóm. Viszont leszüreteltem az egy tő mángoldot, és lett belőle egy vájdling gyönyörű, harsány, világoszöld levelem. Ha van spenótos rizottó, akkor mától lesz mángoldos!
Azonnal a tettek mezejére léptem! Egy kis fej hagymát nagyon apróra vágtam.
A mángold levélnyeleit levágtam, hosszában behasítottam és apróra kockáztam.(Ez a zellert helyettesítette.)
Mostan jön a legfontosabb – mondhatni alap fűszer – a chili. Két thai chilit apróra vágtam.
Serpenyőbe egy kanál olíva olajat és abba 25 grammnyi vajat tettem. Ment rá a hagyma, majd a mángold szára és a chili.
Kicsi dinsztelés, és beleöntöttem az olasz rizottó rizst. Kifehéredés után nyakon öntöttem egy pohárnyi fehér borral, közben már elég forró volt az alaplé (amit nem csirkéből főztem, hanem Isten bocsássa meg, kockából és saját zöldség darálmányból – házi Vegeta). Az alaplevet merőkanalanként adtam hozzá leszűrve, hogy a darált zöldség ne kerüljön bele, s állandóan kevergettem, ahogyan azt a Pokol Konyhájában látni, miközben Gordon basszusozik ezerrel!
Közben a mángold levelekből kivágtam a nagy ereket, összegöngyöltem és csíkokra vágtam.
Amikor a rizs nagyjából tíz perce főtt, akkor hozzákevertem a mángold leveleket.
Ezután nem maradt más hátra, hogy állandó kavargatás mellett, és ha a levet fölszívta és elpárolgott, újra pótolva készre főzzem!
Amikor azt mondtam, hogy jó, akkor kapott egy darab vajat, megszórtam parmezánnal, összekevertem, és lefedtem, nagyjából 3-4 percig hagytam állni. Tálaláskor újra megszórtam reszelt sajttal. Ha a HK-ba főztem vón’, Gordon azt üvöltötte volna:
– Te kivénhedt kalóz, gyere csak ide!
– Igen, séf!
– Ez neked parmezán a tetején?
– Nem, séf!
– Basszus! Hova tetted a szemed?
– Főnök, elfogyott a parmezán!
– És ezt csak most mondod? A rohadt életbe! És én ezt adjam ki a vendégeknek? Basszus! Tönkreteszed a hírnevem!
– Nem, séf!
– Mit nem, te idióta???
– Ne add ki, séf!
– Hát akkor mars az asztalhoz, és edd meg magad! Elmész te a francba!
Így esett, hogy leültem és megettem! Meg kell mondjam, hogy ízlett. Még akkor is, ha Gordon nem adta volna ki a vendégeknek, de hát én magamnak főztem, ő meg eltolhatja a luxus “biciglijét”! A francba!
Jó étvágyat kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia!Köszi , hogy szántál rám időt , és hasznos tanácsokkal láttál el. A pincébe raktam le őket,tövestől.Megpróbálom, kirakok egy tövet,hátha sikerül . Üdv.:Szilvia
Az a helyzet, hogy a mángold kétnyári növény, ugyanúgy, mint pl. a petrezselyem. A második évben is kihajt, és magnak megy. De azért is érdemes termeszteni, mert tavasszal ez adja a leghamarabb a friss zöldet, márciusban már elkezd hajtani, s
hamar szedhető a levél.
Az idén kísérletképpen meghagytam egy tövet, nem szedtem ki, amikor magnak ment. a megnyúló szárat kitörtem, persze nem hagyta magát. Ebben az állapotban a levelei kisebbek, de ehetőek. Május végéig küzdöttem, aztán hagytam, hadd tegye ami a dolga.
Kivirágzott, magot hozott, a magok megértek, s szeptemberben elszórta. Október közepén meglepve láttam, hogy sok-sok kis növény bújt ki a földből az anyatő körül. Nem hagytam meg egyet sem, pedig jó lett volna látni, hogy ezek a pici mángoldok jövőre már magnak mennek-e (nyilván).
Szóval ilyen növény….
Szia! Köszi , hogy válaszoltál. A gyökérnek utána nézek , és ha valamit megtudok ,írok. Jó lesz jövőre az infó . Jó lenne ha évelő lenne! Üdv.: Szilvia
Szia,
Örülök, hogy tetszett a bejegyzésem! 🙂
Az a helyzet, hogy nem tudok arról, hogy a gyökere ehető lenne! De ugye én kivettem a vastag eret és a levél szárat sem használtam fel. Ha erre gondoltál, akkor leggyakrabban krémlevest készítek belőle (mintha spárgakrém leves lenne).
Szia! Egy élmény volt téged olvasni. A szöveged és a recept is tökéletes. El fogom készíteni. Ha tudod , hogy a gyökeréből mit lehet készíteni , légyszí írd meg! Sajnálnám eldobni. Üdv: Szilvia