Cukkíni lecsó és savanyú görögdinnye, azaz itt a befőzés

2015 július 25. | Szerző: |

Ontja a kert a finomságokat! Most például cukkiniből van fölösen, képtelenség megenni (főleg ha töki pompos korszak ütötte fel a fejét nálunk).

Mit lehet tenni? Gyorsan jött az ötlet, lecsóba kell tenni.

Illetve cukkini lecsót kell készíteni, kevés paprikával.

Hamar megcsináltam:

Kellett hozzá másfél kiló vereshagyma, 4 deci olaj, 2,5 kiló paradicsom, 1 kiló paprika (ennyi volt csak itthon a lecsó minőségből, bár ezt a kategóriát nagyon utálom, hiszen finomat csak jó alapanyagból lehet főzni). És ment bele egy fél vájdlingnyi szeletelt cukkini (mire való, ma robotgép, ha nem arra, hogy hogy az 5 nagyobbacska cukkinit össze és fölszeletelje!

Hadd ne áruljam el, hogyan kell lecsót főzni. Forrón ment az üvegekbe, Lezárás után a befőzőautomatába is beletettem, hogy ne kelljen hozzá tartósítószer.

Ennyi.

És ilyen:

No de, kérem! Olvastam Bálint gazda honlapján, illetve hírlevelében, hogy ki ne dobjuk a görögdinnye héját, mert abból kiváló savanyúság készíthető!

Megcsináltam:

A mosott üvegekbe először tettem egy féltenyérnyi tormalevelet, két darab meggylevelet, és egy kis darab kaprot. Erre ment a szeletelt uborka, szeletelt dinnyehéj, egy almapaprika a kertből, apró hagymák sokasága. Feltöltöttem őket vízzel, majd egy nagy lábasba ürítettem – így mértem ki, mennyi víz kell hozzá. Megszórtam mustármaggal, korianderrel és borssal mindegyik üveget, majd a levet ízesítettem: adtam hozzá egy doboz stívia port, literenként másfél deci 10%-os ecetet, és egy evőkanál sót. Felöntöttem (nem tettem hozzá semmilyen tartósítót sem, mert ha befőzőautomatában dunsztoljuk, az elintézi a csírátlanítást. Magyarán fél órát ment 90 fokon, majd akkor vettem ki, ha már 30 fokra visszahűlt. Jobban nem akartam, mert akkor sokat kék várni, mire elmegy a kánikula!

Most izgatottan várom a 15 nap elteltét, amikor már kóstolható!!!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Jin és Jang, avagy a boldogság regénye

Valamikor 2000. táján volt egy internetes könyvkiadó, amelyik a Vikk.net névre hallgatott. Ők jelentették meg ezt a kisregényt e-könyv formában, majd megszűnt a kiadó, és a jogok visszaszálltak rám.

Az ötlet úgy született, hogy a kiadó levelezőlistáján parázs vita alakult ki arról, hogy lehet-e érdekesen írni a boldogságról. Semmi másról, csak és kizárólag a boldogságról. Elhangzottak érvek pro és kontra. Sokan mondták, hogy nem lehet, mások viszont erősködtek, hogy lehet

Ez a kisregény volt az én válaszom:

Jin és Jang, avagy a boldogság regénye

A Cafeblogon levő másik blogom:

Tengerészkapitányként mentem nyugdíjba, s megosztom emlékeim, naplóim az olvasókkal, és idecsábítok más, szintén grafomán tengerészeket, és bemutatom az írásaikat.

Hajóablak a nagyvilágra

Nézettség

  • Blog nézettsége: 47858

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

<!-- //----------------------------------- s_ref=escape(document.referrer); s_aloldal="32"; s_rnd=Math.floor(Math.random()*1000000); //----------------------------------- s_sw=screen.width; s_sh=screen.height; if (navigator.appName!='Netscape') s_color=screen.colorDepth; else s_color=screen.pixelDepth; document.write(''); document.write(''); //-->
var sc_project=8798854; var sc_invisible=1; var sc_security="9c271b36"; var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ? "https://secure." : "http://www."); document.write("");
látogató számláló

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!