Babgulyás, nyugdíjas módra
2013 október 3. | Szerző: Seafalcon |
Ez a nyugdíjas módra olyan módi, hogy az ember szereti a faluját, és reméli, hogy a falu sincs vele másképpen! Valóban el lehet mondani, hogy:
Ha valaki, akkor én igazán tudom értékelni, hogy végre itthon lehetek, nem kell szednem a sátorfát, és idegenben keresni a kenyérre valót. Jó Akán, jó itthon. És jó volt az elmúlt hétvégén az országot megmozgató rendezvénynek ebben a pici bakonyaljai faluban részese lenni. Itt persze nem volt semmi nagy durranás, nem voltak hírességek, nincsen semmi, amivel ország-világ előtt dicsekedhetnénk, de aki eljött, az jól érezte magát. Persze lehet, hogy badarságot beszélek. Mert azt hiszem, lehet nekünk is dicsekedni. Azzal a sok-sok aprósággal, pici emberkével, akik itt voltak, és akiknek valójában rendeztük ezt a szombat délutánt! Jó látni, hogy a 300 fős kis faluban ennyi az apróság, és persze a fiatal szülő! Ez egy olyan falu, aminek látható, hogy van és lesz jövője!
Olyan programokat sikerült szervezni, amiben minden pici, “fődig emberke” nagy buzgón vett részt! Sütőtök lámpás készítettek, és örültek neki:
A nyugdíjasoknál az a módi, hogy az asszonyok előkészítik a főzést, aztán a férfiak “belevezetik” a szükséges dolgokat a bográcsba, és learatják a dicsőséget… A dicsőség tárgya most:
Amiből készült:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: