A mester F. Kálmán volt, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!
Szóval: Hozzávalók 32 kiflihez: 1 kg. finomliszt, 20 dkg margarin, 0,5 l. tej, 2 tojás, másfél élesztő, 1 kávéskanál “igazán piros” pirospaprika, só.
A langyos tejjel és élesztővel kovászt készítünk, a lisztbe
A hajón egy baj volt: a parancsnok rendel, a szakács főz. És hiába jobb a természetes, humánbarát vaj, mint a kemikália margarin, a barba nem vesz mást, mint margarint (az ára miatt), a szakács meg dühöng, hogy a kiolvasztás után kapott némi zsiradékot a víz tetején – mert ugye a lájt margarin az egészséges, mert abban sokkal több a víz…
Nos, elmondhatom, hogy elég nagy sikere volt, viszont az efféle dolgoknak van egy nagy hibája: pillanatok alatt elfogy (ha van rá három, szép nagydarab férfiú, mint nálunk).
Kálmán megérdemli, hogy megmutassam, nem csalás, nem ámítás, ő a “szellemi atyja” ennek a kiflinek, még akkor is, ha itt éppen a kenyerével dicsekszik. Mert ugyebár, az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egy hajón a szakácsnak kenyeret is kellett sütniük.
– Öreg, nekem itt ne azzal dicsekedj, hogy hidegtálas szakács voltál a Hiltonban! Azzal nem élsz meg egy hajón sem, de ha a Mári néni kocsmájában a szeneslegények nem vertek agyon a pörköltöd és babgulyásod miatt, akkor itt is megmaradsz!